Ezüstnemű

Régen a nemesi családok háztartásából nem hiányozhattak az ezüst étkészletek, tálalóedények, gyertyatartók és dísztárgyak. Nagyon sokan rendelkeznek manapság is a családban öröklődő darabokkal, melyek csak különleges ünnepek alkalmával kerülnek elő a szekrényből. Az ezüst hideg, – az aranyhoz képest – visszafogott csillogása sokkal kifinomultabb, fényűzőbb hangulatot ad a terített asztalnak, vagy otthonunknak. 

A rendszeres használat általában tisztán is tartja az ezüst tárgyakat, de hosszabb tárolás után befeketedhetnek. Az ezüst tisztítására kaphatók különféle vegyszerek (pl. Szidol), de házi praktikákkal is könnyen megoldhatjuk ezt a problémát. Legelterjedtebb módszer az alufólia-szódabikarbóna-só-melegvíz kombinációja. A felületet lehetőség szerint ne dörzsöljük, inkább áztassuk a folyadékban az ezüst tárgyakat. Mosogatógépbe nem rakhatók! 

Az örökölt ezüstnemű valódiságáról a fémjel alapján tájékozódhatunk. A legtöbb ezüst tárgyba beleütötték a gyártási évre, a gyártó cégre és a gyártási helyre vonatkozó jeleket, általában egy kevésbé látható részre, pl. a talp belső felére. 

Itthon elterjedt anyag volt az úgynevezett alpakka, melyet ezüst helyett használtak, mivel jóval olcsóbb volt az előállítása. Ez nikkel, réz és cink ötvözete, mely jól megmunkálható anyagot eredményez – majd a végterméket bevonták ezüsttel. Tisztításához nem szabad súroló hatású szert alkalmazni, mert az megkarcolja a felületét. 

Antik ezüst vásárlásakor, vagy saját készletünk felbecsültetéséhez kérjük ki szakember véleményét. Ezüst dísztárgyaink dekoratív elrendezésében és egy igazán ünnepi teríték megtervezésében lakberendező lehet segítségünkre.